Pázsittelepítés, fűmag vetés

A pázsitkultúra kialakulása

Konkrét utalások a díszpázsitokról a középkor végétől a reneszánsz kultúra terjedésével jelentek meg. A "népi rétek" először Észak- Olaszországban alakultak ki ahol "pratum commune"-nek, azaz " közösségi rét"-nek, "városi rét"-nek nevezték. A bécsi "Prater" neve is a gyep (pratum = rét)voltára emlékeztet ( GRUBER,1964.)

A hazai parkkultusz kialakulása a tizenkilencedik század elejére tehető, amikor nagy léptekkel indult meg az építkezés és városrendezés. A hazai pázsitokat angol példa nyomán telepítették, elsősorban a kastélyok parkjaiban. A huszadik század elején már híres volt a margitszigeti pázsit, és gyepes volt a Népliget is. Egyre több nagypolgári villa kertjében lehetett szép gyepet látni.

A magyar pázsitkultusz megindításában hervadhatatlan érdemeket szereztek Dégen Árpád és Theisz Lajos kiváló botanikusaink, akik a hazánkban vadon termő fűfajok begyűjtésével és termesztésre ajánlásával lehetővé tették a mi viszonyainkat legjobban bíró fajok nemesítését és szaporítási munkáinak megindulását(GRUBER 1964)

Pázsit vagy gyep?

A pázsit: rendszeresen rövidre nyírt, gondosan ápolt, tömött szőnyegszerű, amelye kizárólag aprószálú, finomlevelű pázsitfüvek alkotnak.

A gyep: kevésbé finomlevelű lazább levélzetű füvekből áll, ritkábban nyírjuk, nem képviseli azt az esztétikai értéket, mint a pázsit. Fenntartása jóval olcsóbb.

Rendeltetésük szerint is számos típust különböztetünk meg:

Díszpázsit: elsősorban esztétikai, díszítési célokat szolgál, minimális mechanikai igénybevétellel.

Pázsit: bizonyos mértékű tiprást is elviselő valamivel kisebb ápolási igényű zöldfelületek.

Egyéb gyepek: különböző rendeltetési célra létesített gyepes területek (töltések, rézsűk gyepesítése, közutak menti füvesítés, talajvédelmi és rekultivációs gyepek stb)

Fűmagkeverék választás

A termőhelyi adottságok,(talaj minősége, fény- és nedvességviszonyok, ill. öntözési lehetőség) a pázsithasználat módja és gondozási igénye alapján ajánlott kiválasztani a megfelelő keveréket.

A kereskedések a fűmagkeverékek széles választékát kínálják. (Nem biztos, hogy a legszebb csomagolás tartalmazza a legjobb minőséget)

A pázsit és gyepkeverékekben leggyakrabban felhasznált fűfajok:

Angolperje (Lolium perenne)

Évelő, sötétzölden fénylő, jól bokrosodó zárt gyep képzésére alkalmas fűmag . Kelése, kezdeti fejlődése gyors.(A leggyorsabban csírázó faj) megfelelő arányban jól társul más fajokkal.
Tömött, taposást álló, strapabíró pázsitot képez. Szárazságra és fagyra érzékeny.

Réti perje ( Poa pratensis)

Évelő, elterjedt aljfű. A réti perje fűmag finom szálú tömött állományok telepítésére különösen alkalmas.
Kelése, kezdeti fejlődése lassú, telepítése nagy gondosságot igényel.

Vörös csenkesz (Festuca rubra)

Évelő, sötétzöld tarackos aljfű, de bokros típusú változata is használatos. Nagy alkalmazkodóképességű fontos gyepalkotó. Szárazság és fagytűrése jó Társulás készsége igen jó.

Nádképű csenkesz (Festuca arundinacea)

Évelő, tömött, messzire kúszó tövű fű. Kitűnően bírja a taposást és a szárazságot. Nagy terhelésnek kitett területek és a szárazságtűrő fűmagkeverékek jelentős összetevője.

Felemás levelű csenkesz (Festuca heterophylla)

Évelő, sok és finom levelű, bokros fű. Talajban nem válogatós. A felemás levelű csenkesz fűmag árnyékos helyre, egymagában is vethető. Árnyéktűrő fűmagkeverékek komponense.

Cérnatippan (Agrostis capillaris)

Évelő, sűrű, tömött gyepet alkotó hosszú élettartamú fű. Talajban nem válogatós, de a nedves körülményeket jobban szereti. A Pázsit fűmagkeverék és a Golf keverék egyik alkotóeleme.

Gyeptelepítés ideje:

A fűmag tulajdonképpen a fagyok beálltáig, egész évben vethető, még a forró nyári napokon is, ha megfelelően tudjuk öntözni.

Az optimális vetési idő, ill. az öntözés nélküli területek vetésének ideje:

Tavasszal, március- áprilisban. Ekkor még jelentős a téli, tavaszi csapadéktól a talaj nedvességtartalma és a hőmérséklet is megfelelő lehet a fűmag csírázáshoz. Hátránya, hogy gyors felmelegedés esetén bekövetkező szárazság, a talaj cserepesedését okozhatja és ez a csírázó fűmagot megtizedelheti és kedvezőtlen lehet a gyökérváltásra is. (Gyökérváltás a kelés utáni 6.-8. hét) A vetéselőtti gyomirtás elmaradása esetén nagy a gyomkonkurencia is.

Nyári-őszi telepítés (augusztus-szeptember) előnye, hogy a gyomosodás mértéke kisebb és a tavaszra már megerősödő pázsit elnyomja a gyomokat. Gyökérváltás idejére a harmatképződés miatt kisebb a ritkulás. Hátránya, hogy szárazság esetén nehezebb a talaj előkészítés és a kelés is elhúzódhat.

Tél alá vetés novemberben a fagyok beállta előtt történik. Ekkor a talaj hőmérséklete már alacsony, így a fűmag már nem csírázik, csak tavasszal. Előnye, hogy korán, az első melegekkel elindul a fűmag kelése és így a gyomkonkurencia is kisebb.

A fűmag magágy készítése

A talaj előkészítés szakszerű elvégzése a szép gyep, ill. pázsit alapvető feltétele. A cél egy megfelelően aprómorzsás szerkezetű, kellő tömörségű és tápanyagtartalmú talaj kialakítása.

Gondoskodni kell arról, hogy a lehető legjobb feltételek között induljanak meg a pázsitfüvek életfolyamatai. Fontos a talaj kellő mélységben történő fellazítása,(legalább egy ásónyomnyi) hogy megfelelő mennyiségű vizet tudjon felvenni és tárolni.

A talajlazítással - végezhetjük ásóval, rotációs kapával, talajmaróval- egy időben dolgozzunk a talajba 5-7 kg/m2 komposztált vagy szárított szerves trágyát, ami nem csak tápanyag feltöltésre szolgál, de a talaj szerkezetét, vízmegtartó képességit is javítja. A kötött talajok lazítására alkalmas még a homok és a balti tőzeg is.

Alaptrágyaként használhatunk összetett gyeptrágyát is,( MULTIGREEN START 20-24-9 ) 2-3 dkg/m2 mennyiségben. A nitrogén segíti a talajban lévő szerves anyagok lebontását és a fű megerősödését, a foszfor pedig a gyökér képződését.

A lazítás után szabadítsuk meg a talajt a kövektől, gyökerektől és egyéb nem odavaló dolgoktól, majd végezzük el a finom tereprendezést gereblyével, simítóval.

A gyomok hamarosan kikelnek ( szárazság esetén öntözéssel elősegíthetjük) és mikor elérik a 10-15 cm körüli magasságot, glifozat hatóanyagú ( Total, Fozat, Glialka stb) gyomirtóval szélcsendes időben kezeljük a területet, és 2-3 hét eltelte után az elszáradt gyomnövényeket eltávolítjuk.

Ezt követi az aprómorzsás magágy készítése. A talaj tömörsége megfelelő, ha csak a cipőnk sarka süpped bele.

A talaj előkészítés során érdemes még elvégezni a vakond elleni védelmet. Sok bosszúságtól és extra munkától véd a VAKONDHÁLÓ, amit a talaj felszíne alá 8-10 cm-re terítsünk 20-25 cm-es átfedéssel.

A fűmag vetése

Alapvető követelmény az egyenletes vetés. Végezhetjük kézzel, de gyakorlat hiányában nem garantált, hogy egyenletes lesz. Ezért célszerűbb géppel vetni, amit később a GYEPTRÁGYA kijuttatására is használhatunk. Mindkét esetben érdemes próbavetést végezni.

Vetőmagszükséglet 30 - 60.000 db/ m2 ami kb. 3-6dkg/m2 felel meg, a fűmagkeverék összetételétől függően.

A fűmagot csak 0,5 -1.5 cm mélyen dolgozzuk a talajba, mert a csírázásához fényre is szüksége van. Ez történhet szöges hengerrel vagy gereblyével is, ami után sima hengerrel tömörítsük a talajt.

Öntözést a vetés után naponta kétszer, permetszerűen végezzük, hogy a fűmagot ne mosassuk ki. A csírázáshoz és a keléshez a felső 10-15 cm-es talajréteg nedvessége feltétlenül kívánatos, hogy a csírázó fűmag ki ne száradjon. Csírázási idő, fűfaj és talajhőmérséklettől függően 1-3 hét. El kell kerülni a talaj felületének cserepesedését is.

Kezdetben lassan nő a fű, mert ebben az időszakban csak a tartaléktápanyaga, és kevés klorofill áll rendelkezésére. A pázsittelepítés kritikus fázisa a kelés utáni 6-8. hét, amikor a gyökérváltás történik, csíragyökérről bojtos gyökérzetre vált. Ebben az időszakban optimális feltételeket kell teremteni a növény számára, mert a levélzetéhez viszonyítva nincs elég gyökere.

Az első nyírást 10 cm magasság körül éles fűnyíróval végezzük, a tarló magassága 5-6 cm legyen, hogy elegendő levélfelület maradjon a növény fejlődéséhez.